függöseg

en függök. függök vasköteleken, erzelmeken, a munkamtol es a bankkartyamtol. függök az oramtol, a buszomtol, a cipömtöl, függök a fogkefemtöl es a tükrömtöl. en függöseggel vagyok atitatva, mint egy faklya, amit ejszaka kintfelejtettek es az esö elmosta belöle a benzint es megis tele van. tele van es megsem eg. függök a tollamtol, amit egy eve egy tanfolyamon kaptam es meg mindig ir. függök a kepernyötöl es függök különbözö falakon. a falon függök az apamnal a tükör mellett, a hütöszekrenyen egy exbaratnal, s most mar be is pakoltak engem, valahol norvegiaban. ott nem függök, ott lapulok, egy fenykep formajaban egy jamie oliver szakacskönyv es a nagy ho-ho-horgasz között. jo is igy. kell a fenenek a függöseg. de ez nem fontos. most csak legszivesebben lefeküdnek valahova es elfujnam a felhöket. mert azok is függnek. itt a fejem fölött, csak ne zuhogna belölük folyton az esö. egeszen kikeszit es meg az aramszolgaltato is ki akarja szerelni az aramot. szomoru, hogy aramtol függök. pedig annak nincs szaga, nincs szine – röhejes modern isten ez.