Finger fúd
Kati 45, Debrecenben született és egy budapesti férfiba szeretett belé. Aztán a Baross utcába költözött és két gyereket szült.Lizát és Petit. Akkor kezdte el verni a férje. Összecsomagolt és elindult Nyugatra.Esténként a buszmegállóban áll és arra gondol, miért mindig kócos a haja, akkor is, ha fésüli. És arra gondol, hogy lehet, hogy nem kellett volna olyan gyorsan elfutni a férjtől. Lehet, hogy egy idő után, nem verte volna. Most itt van Tirolban és helyette egy sarokban ül és nézi, ahogy a főnöke, aki egyben a szakács is azon a konyhán, ahol dolgozik, szilvára veri a feleségét. Annak is mindig kócos a haja. A könny otthon érzi magát Kati szemében, folyton ottül az íriszen és megfojtja a fényét.
 |
Fénykép: Alfred Eisenstaedt
Waiters in the Grand Hotel Dining Room Lined Up at Window Watching Sonia Henie Ice Skating Outside www.allposters.com |
Szabolcs 38 éves és van egy csinos felesége, Emőke. Szabolcs szürkehajú, a szeme is szürke és a tartása magyaros. A nehéz feje előre húzza a nyakát, mintha a vállai mindig lemaradnának, amikor megy. Szeret a szexről beszélni, mert most már mindegy miről beszél. Megnyitotta a magyar boltot, de vásárlók nincsenek. Emőke nagy pulóvereket hord és úgy beszél az öngyilkosságról, mint egy délutáni teáról. Nem a sajátjáról, másokéról. Szabolcsnak be kell zárnia a boltot, most már mindent elad féláron, mégsem viszi senki. Második műszakban egy bordélyházban mosogat. Ezt is elmeséli a pult mögül a kuncsaftnak, aki az Emőke seggét nézi, ahogy háttal áll és pakolászik. Emőke fitnesztréner. Nézik együtt és Szabolcs tudja, mit gondol a pasi, aki nem vesz semmit, de ő csak a puffra gondol és, hogy ott mindegy milyen a németje. Ott a pénz beszél és ez tetszik neki.
Andrea 22 éves és rájött, hogy elcseszte az egyetemet. Bár megcsinálta az alapképzést, azért mégis több szólt az esti bulikról és egyéjszakás pasikról, mint a tanulásról. És most tanulni akar, a Balaton már nem elég, a hekksütés, a lángos, az olajszag a hajában az agyára megy. De a némete jó lett. S most ide beiratkozik Bécsbe. Mert ez közel van s haza tud menni, ha van valami. Itt is konyhán dolgozik. Wiener Schnitzelt klopfol laposra. Az ujjai, mint azok a kis rákocskák a kínaiban. Be vannak bundázva és lóg ki belőlük valami hosszú. Igazából nem szereti, de még így is jobb, mint a Balaton. Mert egyszerre megvan mindene. Egyetem és munka, az anyja, az apja nem kell, hogy küldjenek neki pénzt. S a tanulásnak végre súlya van. Csak néha ül egyedül otthon és néz az asztali lámpába percekig, hogy nem bírja, nem akarja, hogyan tudná ő mindezt megcsinálni és hogy miért nem olyan, mint az a lány a gimiből, akire mindig felnézett. Aki élsportoló és éltanuló volt, dolgozott, volt pasija és akkor is, ha izzadva lihegett tökéletesen állt a haja. Igen, Barbinak hívták. Miért nem tud ő Barbi lenni?
Zoltán 43 éves és soha nem érezte eddig otthon magát. Volt már Görögországban robogóeladó és Olaszországban fagyis és Párizsban taxis, de nem volt semmi sem, ahol azt mondta volna ott leveszi a cipőt és többé nem veszi fel. Aztán pap lett. Aztán azt gondolta, majd ő biztosan Don Bosco lesz és árva gyerekeket emel a tenyerére és angyalok lesznek és többé nem éheznek. Végülis kirúgták. Angliába ment és rájött, többé nem lesz pap. Tanár lesz és minden más lesz. Találkozott egy nővel, angollal, húsz évvel idősebb nála, összejöttek. A nő azt mondta Zoltánnak, hogy úgy néz ki, mint Jézus. Vízen ugyan nem, de kézen tudott járni. Azóta együttélnek annak ellenére, hogy a cipő rajta maradt a lábán.
