májusi eső

minden zöldül, de én fáradok
és görcsbe rándít, mint
születéskor az élet

fogynak az ötletek, fáraók
főpapok. meghallom
vegytisztán lüktetésed.

nem hittem, hogy lesz majd erőm
végignézni, milyen
életben maradni, ha

vajúdik e roppant erőd
a test, hogy kibújva
maga eszenciája

lesz. ahogy sír, de nem temető.
sőt, éltet, ösztön, él.
hogy csodát tettél mégis

magadra hagytak császárnők és
fáraók főpapok.

hogy csodát tettél
                            mégsem
állt meg az élet.