Minden kiszáradt, bárányok fekszenek összezsúfolva a szürke híd árnyékában és a felhők foltossá teszik a tájat. Három óra van. Végülis a turista emiatt a romok miatt is jön. Bokrok, lila virágok, modern és ósdi szélmalom. Szemét az autópálya szélén. Goethe vajon mivel érkezett Szicíliába? Annyira nem magyar szó, furcsa kiejteni... És Goethe hol szállt meg? Akkor is már romok voltak a romok vagy még házak? Ha tőlem függne én is könnyen le tudnék mondani az esőről. Csak a dolgot a vécépapírral lenne nehéz megszokni. Hogy egy vödörbe dobja az ember, mint Chilében, mert a fekáliát beleeresztik a tengerbe. Gondolom, illetve nem is tudom pontosan.
De szőlő van mindenfelé, az a pár fa, mint szétszórt őrök vigyáznak a mezőkre. Nem nehéz a romok közé a maffiát képzelni, meg szalmakalapos, borostás öregembereket, akik mindig az árnyékban ülnek és egy pohár vörösbor felett néznek a távolba. Végülis láttam mind a három keresztapát. Hogy elronotották az utolsó részt. Itt a fáknak szürke törzsük van, a fű meg már a földben szalma lesz. Napelemek is vannak a házakon. Okos ötlet. Itt május óta nem esett az eső. Repülővel jöttünk, jó meredeken landoltunk. Asszem a pilóta kicsit szórakozott. Unalmas meló lehet.
"Szeretem a tejet" - mondta a magyar bácsi tegnap az interjúban, hogy mi teszi boldoggá. Akkor Szicília nem neki való. Itt kecskéből van sok, nem tehénből. Láttam egy sötétkék fecskét, egy fekete lovat és száz fehér bárányt. Néha egy-egy óriási kőtömb oda van hányva a mezőre. Mintha rendetlen istengyerekek dobókockáztak és felejtették volna ott őket. Afrófrizurás fák az útszélén. 10,60-ba került a buszút. Mi ragazzo é molto rapido, mondtam a sofőrnek, nehogy elinduljon nélküle. Mert még jegyet kellett venni és azt nem a sofőrnél. Dejavú, Chile és Argentina határán, busz elindul, C. sehol, visszarohant pár kilométernyit, hogy lefényképezze a hatezres csúcsot. Sírógörcs, dühroham, tehetetlenség. Most nyugodt vagyok és mondom, hogy c'é molto rapido. Che? mondja a sofőr. Mi ragazzo, mondom és tényleg a buszsöfőr kis fülmicsodájába mondják, hogy már megvette a jegyeket és jön és most ittülünk a buszon és értek olaszul. Meglepetés nekem is, de jó.
Itt a kocsi vagy Fiat vagy Alfa Romeo. A távolban valami ég. A füst összeköti a földet az éggel. Milyen koszosak, porosak az autók, madárszarosak, egytől egyig. Igen, itt is csókot kérnek az utcalámpák, úgy hajolnak az aszfalt fölé, mint ezernyi humphreybogartacasablancábaingridbergmanra. A városok fehér foltok, sebtapaszok a hegyoldalban. A hegyek kekszként morzsolódnak. Fogak harapnak kifelé a hegyből.
Két robogót is láttam. Az egyiken hátul lobogó hajú lány is volt. A bal könyök minden kocsiablakból kilóg. Páciensek a következő kórházban. Az autópályáról jól látni a kézzel festett, kék betűket az elhagyatott épületen: No Mafia. A maffia csak a filmekben vonzó. Kullancs az olasz ember nyakában. Szeméthalmok és enjoy coca cola. Fekete zsákok, visszahagyott ételmaradékok. Életmaradékok. Egy kukásautó. Ez most komoly? Áll, három keréken, akkora sincs, mint egy kombi. Alig fér bele egy adagnyi ebből a szemétből, nem hogy az egész utcáé. Ezért áll. Hol kezdje?
Közeledünk Palermóhoz és izgatott vagyok, mert itt kosz van és a kosz alatt mindig csodák és csodákat a koszból kikaparni nagyon szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése