részletek

Balogh Tibor: Károly kert (festmény, 2011)

minden egész darabokban
minden részlet eltörött.
*
vagyok magam foszló mása
reggelire megevett kalácsa.
*
tombolok mint csészében a vihar
rohad bennem az önismeret
mint hűtőben a kaja
ismétlésben az ön --
*
(várom hogy egy pillanatban
magadban ne rám ismerjek
várom hogy e pillanatban
magamra és ne rád ismerjek)
*
(várom, hogy a tearózsa)
*
bélyeg volnék mintha rajtad
szerelmünk és önzésem záloga
változtatnék gyerünk rajta
de én vagyok a teremtés zápfoga
*
minden csésze darabokban
minden vihar eltörött
hová mennék hazahúz ma
ösztön, élet
ami romlik
ami örök