Hello tourist

most megmutatom az utat, amit bejártam eddig.

Krúdy Gyula ül a padon

ez itt a kórház, ahol megszülettem.
a fagyis itt volt, ezen a sarkon.
öt forint a legelső amire én emlékszem.
kenyérért mindig ebbe a boltba küldtek.
a házról, ahol rég nem lakom, de képtelen vagyok elköltözni.
most nem szeretnék beszélni.
a kertről, ahol burjánzott, mégis megakadt az élet.
ez volt az iskolám, most is súlyosléptű kamasz éveimmel tele.

Krúdy elsuhan, aztán belém karol mégis.
útjaink fröccs, iskola és szülőváros dolgában kereszteződnek.

onnan jóbarát közeledik sápadtan.
a szülők válnak.
elválik majd minden.
az a pad most is a mi csikkeinkkel tele.
a fájdalom apad, mint üvegben a folyadék.
ma cikkeket írok és osztogatok széjjel.
ami egyből kiürült, telítődik bennem.
a valaha volt nagy kerek egészből.
foghagymaszagú rész lett.

ebbe a kerítésbe bölcsődésként kapaszkodom most is.
nézem, hogy mekkorára nő a világ körülöttem.
hogy kicsi vagyok, mégis kétségtelenül látszom benne.
magamban mindent és mindenben magamat veszem szemügyre.

itt az esti kóborlások ideje van most is.
szembejön egy ismerős idegen.
a presszó előtt két öreg szólalkozik.
tavaszi szélben a kibeszéletlen.
traumák látlelete csörgedez.
te is komcsi voltál. te zsidó.
te cigány. te büdös. te rendszeridegen.
rámkacsint.
majd szépen lassan Krúdyt is elengedem.